A fent olvasható mondat a film mottója! És milyen igaz! Soha nem tudjuk, hogy mi következik az életünkben! Azon vitatkozhatunk, hogy ez jó, vagy sem! De a csokibonbonban is van édes, és kevésbé finom is.

Robert Zemeckis legjobb filme ezidáig. A movie 5 Oscart kapott, többek közt a Legjobb Rendező, a Legjobb Film, és a Legjobb Férfi Főszereplő díját! Bizony, tekintélyt parancsoló!

A film Forrest történetéről szól, ahogy hátrányos helyzetből indulva előbb eléri, majd át is lépi saját és a hétköznapi ember korlátjait - puszta akaraterejével kovácsolva előnyt hátrányaiból. Az életet az enyhén fogyatékos kisfiú szemszögéből ismerhetjük meg, aki felnőttként is mindent az örök gyermek szemével lát. Hisz a világ jóságában, és az emberek egymás iránti kölcsönös szeretetében. Ebből a szemléletéből igyekszik kiábrándítani az emberiség már a kezdetektől fogva, kezdve az alacsony IQ-ja miatti megkülönböztetéstől, a testi fogyatékosságát gúnyoló gyerekeken át, a még rá váró összes megaláztatásokig. A világ megpróbálja hasonlóvá tenni a többiekhez, elérni, hogy a középszerűségen ő se tudjon változtatni. Ennek ellenére Forrest mindvégig saját törvényei szerint él. Az akadályokat sorra sikerrel veszi, egyre életrevalóbbá válik, és mindeközben megmarad töretlen pozitív világszemlélete. Forrest sikerességének titka céltudatosságában keresendő. Hősünk élettörténete a világot meghazudtolni látszik: Forrest ábrándítja ki az "emberiséget" abból a hitéből, hogy életünk megváltásához más emberek kihasználásán és semmibevételén vezet az út.

Élete során rengeteg barátot szerez, mindvégig szereti gyermekkori szerelmét, Jennyt. És bár nem egy észkombájn, ahogy ő is mondja, mégis képes fiának az élet legnagyobb titkait átadni! A film legszomorúbb jeleneténél akkor is pityeregnék, ha zulu nyelven látnám!

A filmet mindazoknak ajánlom, akik érzékenyek, szeretik, ha egy gondolaton napokig lehet elmélkedni, és végül persze a Tom Hanks - rajongóknak. Bár nem hinném, hogy van olyan köztük, akik még nem látták...