Sorstalanság

Egy újabb könyv a második világháború borzalmairól - gondolhatnánk! Ez a mű sokkal több ennél. Egy tizenéves fiú, Köves Gyuri szemszögéből nyerhetünk bepillantást a lagerek poklába és abba az érzésbe, hogy egy ártatlan, tiszta lelkű gyermek még ott is felismeri a boldogságot. Nagyon tanulságos, csak ajánlani tudom!

Ha másért nem, azért olvassátok el, mert irodalmunk egy kincse, bizonyítja ezt a díj is!

Álljon itt egy részlet: "De hát ne túlozzunk, hisz épp ez a bökkenő: itt vagyok, s jól tudom, minden érvet elfogadok, azon az áron, hogy élnem lehet. Igen, ahogy körülnéztem ezen a szelíd, alkonyati téren, ezen a viharvert s mégis ezer ígérettel teli utcán, máris éreztem, mint növekszik, mint gyülemlik bennem a készség: folytatni fogom folytathatatlan életemet. Anyám vár, s bizonyára igen megörvend majd nékem, szegény. Emlékszem, valaha az volt a terve, hogy mérnök, orvos vagy valami efféle legyek. Így is lesz minden bizonnyal, úgy, amint kívánja; nincs oly képtelenség, amit ne élnénk át természetesen, s utamon, máris tudom, ott leselkedik rám, mint valami kikerülhetetlen csapda, a boldogság. Hisz még ott, a kémények mellett is volt a kínok szünetében valami, ami a boldogsághoz hasonlított. Mindenki csak a viszontagságokról, a „borzalmakról” kérdez: holott az én számomra tán ez az élmény marad a legemlékezetesebb. Igen, erről kéne, a koncentrációs táborok boldogságáról beszélnem nékik legközelebb, ha majd kérdik.

Ha ugyan kérdik. S hacsak magam is el nem felejtem. "