Egy zseniálisan megírt detektív sztori, detektív nélkül. Ebben az Agatha Christie könyvben nem Poirot ügyeskedik, itt máshogy derül fény a történtekre…

Ez az első AC könyv, amelyet elolvastam, de mióta másodjára, már a is elolvastam, bizton állíthatom, hogy nem az utolsó. Sőgyilkos személyének ismeretében t alig várom a következőt, ami a kezem ügyébe keveredik!

Tíz, egymásnak teljesen ismeretlen ember meghívást kap egy eldugott kis négerfej alakú szigeten álló pazar villába, és bár mindannyiuk múltjában van valami, amit legszívesebben elfelejtenének, fel sem merül bennük, hogy ez beárnyékolhatja csodásnak ígérkező nyaralásukat.

A sztori csattanóját, lényegét nem szeretném lelőni, mégis adnék valami ízelítőt:

 „Tíz kicsi néger éhes lett egyszer; s vacsorázni ment,
Egyik rosszul nyelt, megfulladt, s megmaradt kilenc.

Kilenc kicsi néger későn feküdt le, s rosszat álmodott,
Egy el is aludt másnap, s nem maradt, csak nyolc.

Nyolc kicsi néger sétára ment egy szép kis szigeten,
Egy ott is maradt örökre, s így lettek heten.

Hét kicsi néger tűzifát aprít, gyújtóst hasogat,
Egyik magát vágta ketté, s már csak hat maradt.

Hat kicsi néger játszadozik a kaptárok között,
Egyet megcsíp egy kis méh, és nem marad, csak öt.

Öt kicsi néger tanulgatja a törvény betűjét,
Egyik bíró lesz a végén, s marad, csak négy.

Négy kicsi néger tengerre száll, és egy piros lazac
Egyet lépre csal, bekapja, s csak három marad.

Három kicsi néger állatkertben jár, egy nagy medve jő,
Egyet keblére ölel, és így marad kettő.

Két kicsi néger kiül a napra s sütkérezni kezd,
Egyik pecsenyévé sül és nem marad, csak egy.

Egy kicsi néger magára hagyva, árván ténfereg,
Felköti magát, és vége is, mert többen nincsenek.”